Furcsa cím, furcsa időkről is szól ez a bejegyzés.

A második világégés után a posta megtépázva, sok személyes/saját elhunyt után, de újra felállt, sőt mi több, korszerűsödôtt s Európa egyik legjobban szervezett postájávà vált. Egy postás akár több munkát is tudott végezni akkoriban. Például lehetett villanyszerelő illetve telefonközpontos is.

Sokan a háború után az anyaországhoz csatlakoztak és igen sok ilyen munkaerőt szívott fel a Magyar Posta is. Tudunk egy Sógor Péterről, aki Komáromtól nem messze született, de ez a terület ma már Szlovákia része. Szerencsét próbált, s mit ad Isten, évtizedekig tudott szolgálni, mint postás. Onnan ment nyugdíjba, de addig is, saját elmondása szerint több ezer kilométer vezetéket cserélt ki, rengeteget dolgozott a távirdában, s bár nem volt kimondottan kézbesítő, mégis egy megtépázott országot tudott úgy segíteni a munkájával, hogy arra ő és munkáltatója is csak rébuszokban tudott csak beszélni.

Volt egy hetilap, a Pajtás, ahol interjút is készítettek vele. Igazából csak onnan lehet ismerni igazán, mert e bejegyzés készítője sajnos sohasem találkozhatott a dédnagyapjával.