A rendszerváltoztatás után egyből jó pár cég megjelent a Magyar Posta mellett, akik különböző cégeknek nyújtottak postai szolgáltatást. Ezen cégek nagyon része régi kézbesítőkből állt, akiknek igen nagy tapasztalata volt és az évek alatt elnyert bizalom elég volt, hogy valóban megbízzanak bennük. A Portó, Postamester és persze az Exclusive Post évek óta vannak a piacon, elsősorban Budapesten, hiszen a fővárosban lehet ezt a postai szolgáltatást "elsütni". Manapság egyre kisebbek ezek a cégek, mert egyre kevesebb a levélforgalom, ám a túlélés azt jelentheti, hogy minél exkluzívabb kényelmi szolgáltatást tudnak majd nyújtani a régi és a leendő ügyfeleknek. Az új, XXI. század még nem a papír alapú levél végét jelenti, csupán csak minden átalakul.

Postás Pat!

Előző irományunk a Magyar Posta krémjét, Postás Józsit mutattuk be, most pedig kicsit kitekintünk a nagyvilágba és az angliai mesehőssel, Postás Pattel, fogunk foglalkozni. Ez az a mese, ami lehet nem annyira izgalmas, lehet nem annyira látványos, mégis tanít minket, sőt, egy olyan foglalkozást mutat be, ami valljuk be, kihalófélben van. Tökéletesen mutatja be egy postás napjait, életét és a munka iránti szeretetét. Nem csoda ha az egész világon ismerik és szeretik. Még ha egyszerűnek is tartjuk a mesét, ettől függetlenül sokkal többet tett a posta megismeréséhez, mint a milliók, amiket reklámra kötött maga a Posta!

Postás Józsi Magyarországon igen sok mindenki ismeri a neves előadót: Postás Józsit. Humorosnak tűnik, de énekes karrierje mellett valóban postás, pontosabban kézbesítő volt. Azóta a valódi szakmát feladta, viszont az előadóművészet bizonyosan jobban fizet számára... A sok zenei fellépés mellett, jelent meg könyve, készítettek vele mélyinterjút, versei jelentek meg antológiában és természetesen klippeket forgat, amikor csak ideje van a sok-sok fellépés között. Aki esetleg nem ismerné, nézze meg saját honlapját: www.postasjozsi.hu Következő részünkben újra egy "sztárral" fogunk foglalkozni, bár ő külföldi és mesefigura!

A rendszerváltoztatás idején még vígan élt a Posta Takarékpénztár, ám nem sokkal utána már más banki tevékenységgel rukkolt elő a Magyar Posta Zrt. Az Erste Bank sokáig támogatta a postát és a posta is támogatta őt, nem csak nagyobb számlanyitással, hanem különböző szolgáltatásokkal is. Utána közvetlen az FHB lépett a helyére. Azóta ez az a bank, ami a Postát erősíti. Habár nem bank, mégis érdemes megemlíteni a Fundamentát, ami igazi csemegéje volt a Postának. Sokan választották megtakarítás céljából és igen kelendő "árucikke" volt az egyéb biztosítások mellett a postán dolgozóknak. Sőt, talán ez volt az egyetlen olyan termék amit szívesen ajánlott a kézbesítő is a kedves ügyfeleknek. Manapság már teljesen elválaszthatatlan a Posta és a Bank. Hogy mindez jó-e, azt majd az utókor fogja eldönteni.

Egyre jobban modernizálódik a Magyar Posta. Igaz, már évekkel ezelőtt létrehozta a saját applikációját, melyet telefonra letölthetünk, mégis most ért el olyan szintre, hogy valóban érdemes azt használni. Csomagok után tudunk nézni, meg tudjuk nézni, hol jár a levelünk, amit feladtunk, s mindezeken kívül megannyi információ és érdekesség olvasható illetve megtalálható az applikáción. Sokkal gyorsabb és egyszerűbb vele minden, hiszen nem kell felkeresni egyetlen postai szolgáltató helyet illetve ha fel is keresünk, akkor sokszor azzal szembesülhetünk, hogy olyan nagy sor van, amit egy-két kérdés miatt biztos nem állnánk végig. Elérhető telefonszám szinte sosincs a postának, túlterheltség miatt nehezen tudunk bármiről is kérdezni, viszont az applikációval mindez egycsapásra megváltozott. Merjük használni, rengeteg időt nyerhetünk vele!

Ezt a valamit mindenki ismeri, mégis annyi néven nevezik. Ezek a fajta erősebb és tartósabb gumik nem véletlenül készültek nagy számban. A kézbesítőtől a hivatali dolgozókig igen sokan használták és használják a mai napig iratok egyben tartásához, vagy épp kevésbé terjedelmes csomagok "összefűzéséhez". Praktikus darab, hiszen általa nem hullik ki semmi a kezünkből s persze többször felhasználható. Erre mások is rájöttek természetesen, s így a kedves nagymamák is előszeretettel teszik el a mai napig a befőttet s zárják le a tetejét celofánnal, melyet postás gumival rögzítenek igen pontosan. De persze ne feledkezzünk meg a gyermekekről sem. Csúzlihoz vagy épp csak kézből kilőve igen "vicces fegyver" készülhet belőle. (Azért vigyázzunk erre a fajta játékra, mert sokszor komoly sérülést is tud okozni az elszabadult gumi!) A "postás gumi" örök. Mindenki fel tudja használni, így közkedvelt termék lett a világ igen nagy piacán.

Most, hogy lezajlottak az nyári olimpiai ötkarikás játékok, talán minden magyar ember tudja már, hogy van egy olyan kardvívónk, aki életben, egymás után háromszor lett olimpiai győztes.

De ebben a sportágban mindig is sikeresek voltunk, erre példa Pósta Sándor, aki szintén nyert olimpiai aranyérmet, igaz ő, kicsit korábban, 1924-ben.

Eredetileg édesanyja után kapta a Gáspár nevet, de később nevelőapja után felvette azt a nevet, ami, akkor a Magyar Királyi Posta nevében is benne volt.

Igaz, nem sok köze volt Sándorunknak a levelekhez, mégis a neve ugyan azt a kitartást, kiállást biztosította, mint a Posta maga azokban az időkben.

A Posta ő általa többes értelmet nyert.

 Furcsa cím, furcsa időkről is szól ez a bejegyzés.

A második világégés után a posta megtépázva, sok személyes/saját elhunyt után, de újra felállt, sőt mi több, korszerűsödôtt s Európa egyik legjobban szervezett postájávà vált. Egy postás akár több munkát is tudott végezni akkoriban. Például lehetett villanyszerelő illetve telefonközpontos is.

Sokan a háború után az anyaországhoz csatlakoztak és igen sok ilyen munkaerőt szívott fel a Magyar Posta is. Tudunk egy Sógor Péterről, aki Komáromtól nem messze született, de ez a terület ma már Szlovákia része. Szerencsét próbált, s mit ad Isten, évtizedekig tudott szolgálni, mint postás. Onnan ment nyugdíjba, de addig is, saját elmondása szerint több ezer kilométer vezetéket cserélt ki, rengeteget dolgozott a távirdában, s bár nem volt kimondottan kézbesítő, mégis egy megtépázott országot tudott úgy segíteni a munkájával, hogy arra ő és munkáltatója is csak rébuszokban tudott csak beszélni.

Volt egy hetilap, a Pajtás, ahol interjút is készítettek vele. Igazából csak onnan lehet ismerni igazán, mert e bejegyzés készítője sajnos sohasem találkozhatott a dédnagyapjával.

A postagalamb már évszázadok, illetve évezredek óta használja az emberiség. Sokkal gyorsabban tudtak már az ókori görögök is információt szállítani nagyobb távolságokba. Volt idő mikor a háborúkban direkt ezeket a galambokat próbálták teljesen kiirtani, pontosan azért, hogy az ellenség ne tudjon információkhoz jutni. Még az első és a második világháborúban is használták őket, utána viszont rangos versenyeken mutatták meg, hogy mit is tudnak valójában ezek a madarak.

Magyarországon 1882 óta létezik Postagalamb Sportszövetség. Ez a szövetség most a hetedik kerületben tartja székhelyét.

Ha az utcán járunk-kelünk, mindig gondoljunk arra, ha galambot látunk, hogy egykor bizony igen sokat adtak nekünk, ezek a törékeny madarak.

Egyre több helyen lehet látni zöld rendszámos, vagyis tisztán elektromos meghajtású, kompakt Postás autót. Amellett, hogy ezen autók beszerzése és használata környezettudatosságra vall, további jó hír a környezetkímélőknek, hogy a Magyar Posta valóban egyre elkötelezettebb a Föld megóvásában. Igyekszik minél kevesebb papírt használni és már ez is nagy szó, egy ilyen nagy volumenű cég esetében.

A zöld autót innentől mindenki figyelje, már csak azért is, mert elég halk és jobb előre észrevenni, mint félreugrani előle!