Eddig sem volt egyszerű feladni egy csomagot a postán, hiszen amellett, hogy jól le kell zárnunk a csomagot, szépen meg kell címeznünk a küldeményünket, még abban is tisztában kellett lenni, hogy miként kell kitölteni a hozzá tartozó feladóvevényt.

Ma már egyes kispostákon most is így lehet feladni a csomagjainkat, ám a nagyobb postákon ez már nem megengedett. Ott a szokásos módon sorba kell állni és töltögetés helyett a felvevő postás-kisasszonynak a feladata az adatokat felvinni a rendszerbe. Ezáltal (is) nyomonkövethető lesz a küldeményünk. De a cím nem véletlen, hiszen sokszor, azzal hogy nem mi töltjük ki a „papírt” kicsit lelassul a feladás menete, főleg ha sokan állnak előttünk és általában mindig van olyan ember a sorban, akinél nem fog egyszerűen menni akár egy csomag feladása is.

Szóval ez az új rendszer, jó is, meg nem is. Egy biztos, csomagot mindig adhatunk fel a postán!

Van-e lehetőség levelet értékkel feladni? – Igen!

Általában csomagnál szoktunk megadni értéket, mert előfordul, hogy valóban értékes küldeményt adunk fel a postán. Azonban levélnél is megtehetjük mindezt. Lehet ez egy nagyon fontos szerződés, vagy bármi egyéb, s ilyenkor megadhatjuk, hogy milyen értéket képviseljen a feladandó küldeményünk. Közönséges levélként ezt így nem adhatjuk fel, viszont ajánlottként annál inkább. Ilyenkor a levélküldeményre írjuk rá a kívánt értéket forintban megadva, s e szerint kerül megállapításra a feldási díja. Elvesztése esetén ilyenkor nem a szokásos feladási díj x-szeresét kapja vissza a Kedves Ügyfél, hanem az értékben meghatározott összeget. Igazából ritkán szokták igénybe venni az ügyfelek, de létező feladási módról van szó.

A mai blogbejegyzés rendhagyó lesz, mert egy olyan témáról írunk most Nektek, amit igazából sohasem próbáltunk ki még eddig. Ez nem más, mint a csomagautomata. E bejegyzés írója nem nagyon szokott rendelni, főleg nem úgy, hogy egy számára félre eső automatába kérje a küldeményét, ezért kíváncsi lenne rá, milyen tapasztalatokkal rendelkeztek eme automatákról? 

Jó, persze, utána nézve, látni lehet, hogy nagyon sok helyen fel vannak állítva ezek az automaták és persze nem csak a Magyar Postáé. Ezért elgondolkodtató, hogy mennyire profitálhat ebből az a cég, amelyek ilyenekkel rendelkeznek. Egyébként a mai „vírus-helyzet” időszakai alatt lehet még a legkényelmesebb megoldás az, ha mi magunk megyünk el a csomagért, amit rendeltünk és így nem kell senkivel és semmivel sem érintkeznünk.

Nos, ki preferálja az automatákat? Írjátok meg nekünk hozzászólásban, hogy mi is, mint a pap, holtig tanuljunk! 

Az Exclusive Group egyik legrégebbi alapembere, akinek a fő feladata a céges postázások kezelése, felügyelése és a kapcsolattartás a partnerekkel. Viszont a munkája nem áll meg ennyinél, hiszen van olyan terület, ahol nem csupán a postázást irányítja, hanem a napi takarításokat, sőt, a nagytakarításokat is gond nélkül megszervezi és levezeti. Sokoldaluságát jellemzi, hogy az Exclusive Moverben is sokszor szerepet vállal. Így nyugodtan elmondhatjuk, hogy igazi „Joker” az Exclusive Group berkein belül.

Hogy alakult a cégnél a karriered?

Több, mint 10 éve ismerem Bokros Gábor ügyvezető urat, akivel sokáig egy munkahelyen dolgoztunk. Eme ismerettségből jött a lehetőség, hogy az Exclusive Group csapatát erősítsem (akkor még egy személyben). A postázás volt az első megbízásom, ahol sok céggel és későbbi baráttal ismerkedtem meg. A cég bővülése után a takarítás és a költöztetés is a munkám része lett, de nem bánom, mert így színes a világ, nincs olyan nap, mikor unatkoznék.

Mivel telik egy munkanapod mik azok a feladatok, amiket el kell látni jelen?

A napjaim mindig mások, bár vannak állandó szereplői. Az irodában kezdek minden reggel, kivétel akkor, amikor épp felmérni megyek, vagy helyettesítem a szabadságolós kollégákat. Felügyelem és ellenőrzöm a hozzám tartozó nagyobb társasház takarítását és az ottani kolléganővel minden nap egyeztetek, hogy mire van szüksége. A délelőtt folyamán e-mailekre válaszolok és telefonon is beszélek vagy a kollégákkal vagy a partnerekkel, ugyanis a postázó részleg vezetése miatt, közel 50 céggel állok napi kapcsolatban. S hogy mitől lehet mindez sikeres és átlátható? A jó kollégák nélkül erről szó sem lehetne, de nekem ebben is szerencsém van. Van olyan kiemelt partnerünk, akiknek heti rendszerességgel külön borítékolunk és táblázatba írjuk postai feladásait, ez egy összetett feladat, de abszolút megoldható. Nagyjából így tudom jellemezni egy napomat, ám ha épp valamiféle nagytakarítás, vagy helyettesítést kell végeznem, akkor természetesen, ott segítek, ahol tudok és ameddig az erőm bírja.

Hogy megy végbe egy folyamat a partner megkereséstől, a szerződésen át a tényleges postázásig?

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egyre jobban érdeklődnek a cégek a postázással kapcsolatban. Ők pénzt és időt tudnak általunk megtakarítani, amiről a honlapunk is árulkodik. Amint megkeres egy cég, természetesen azonnal beszélek vele, illetve, ha elfgolalt vagyok, akkor egyből visszahívom, amint időm engedi. A cégnél alap, hogy nem hagyunk senkit sem parlagon, mindenkit visszahívunk a lehető legrövidebb időn belül. Amint a beszélgetés megtörténik, kiderül számomra, hogy mik az igények és ez alapján küldök számukra árajánlatot. Elküldéstől számítva maximum egy napon belül újra keresem őket, hogy érdeklődjek, bizonyosan megkapták-e, s ha igen, lenne-e kérdésük bármivel kapcsolatban. Ha itt sikerül elnyeri a bizalmat, akkor mindig fel szoktam ajánlani a személyes beszélgetést, illetve szemrevételezést, ám a mostani időszakban, ez ritkábban szokott előjönni (érthető okokból – home office, kevés szemlyes kontakt kérése, stb.). Ha elfogadják az árajánlatot, akkor megírom a szerződés tervezetet, amit aláíratok és a végén megegyezünk egy olyan kezdő időpontban, amikor ténylegesen el tudjuk majd hozni a postázandó küldeményeit a cégnek. Ha ez is lefixálódott, akkor a meglévő 4 kolléga valamelyikéhez hozzárendelem (logisztikai szempontból ahhoz, akinek van amúgy is az adott területen munkája/cége). A kolléga pedig hozza a postát, amit mi feladunk (bár a „postás szlogenünk” az, hogy - Soha ne add fel!). Mindez ennyire egyszerű. Nemde?

Aktuális hír által fontosnak tartottuk, hogy mi is megemlékezzünk a távirat elmúlásáról. Több, mint 170 éves hagyomány veszik kárba, bár a modern világban ez talán senkinek sem tűnik már fel.

A távirat „fiatal éveiben” igazán nemes gesztus volt így írni barátnak, ismerősnek, rokonnak, szinte bárkinek. Aztán Nagy háború(k) után az ember nem szívesen kapott táviratot, mert vagy behívót jelentett a katonasághoz, vagy épp olyan eseményt rögzítettek, ami fájó volt egy egész család számára. Később még aktuális volt távirat feladása, melyet szavanként fizettünk ki, de az új kor techológiája révén már nem éri meg (anyagliag sem) a távirat feladását. Hogy érdemes-e az eltűnése miatta keseregni? Nem valószínű. Egy korszak lezárult, s ezt el kell fogadni. Ám nagy a valószínűsége, hogy a múzeumokba hamarosan újra találkozunk majd vele.

Sajnos sokszor előfordul, hogy a várt csomagunk, amiket rendelünk, valami oknál fogva nem érkezik meg. De mit lehet ilyenkor tenni? Egyet bizonyosan, ne pánikoljunk, ne szídjuk a postást, mert lehet más okai lehetnek a csomag nem pontos érkezésének.

Először is, tudni kell illetve érdemes, hogy a világon naponta több millió csomagot adnak fel és szinte biztos, hogy valamelyikkel probléma adódhat. Ezért különösen fontos a pontos címzés.  Nem csak a címzetté, hanem a saját (feladó) címünk felírása is igen fontos. Első körben azért, mert ha valami probléma lenne a csomaggal, akkor a pontos címre érkezzen vissza. Ha ezt elmulasztjuk, akkor valahol az „éterben” fog keringeni szegény csomagunk. Ám a pontos címzés ellenére is adódhatnak problémák. Ezért különösen fontos a megfelelő csomagolás és megfelelő írószerszám (esetleg nyomtatás) kiválasztása. Hogy miért is? Mert például, ha Dél-Amerika őserdejébe küldenénk csomagot a monszun idején, akkor bizony a csomagunk hamar elázhat és ezzel a pontos címek is eltűnhetnek, mellyel nem kézbesül a küldeményünk. De ez csak egy példa a sok közül. S az egyik leglényegesebb, hogy csakis olyan „dolgot” adjunk fel, amit biztosan befogadja az általunk kiválasztott célország. S ismét egy példa feladással kapcsolatban: Lehetőleg ne adjuk fel a Mona Lisa-t (vagy annak a valósághű mását) „legalapabb” csomagként, mert lehet „megbugázza” egy értlemes postás és még jól is jár, mert a külföldi csomag esetében, ha eltűnik és bebizonyosodik, hogy a Posta a hibás, akkor is csak a feladási díj 35-szörösét fizeti ki a feladó részére. (Így jobb, ha értéket is megadunk a feladáskor – ámbár ez megnöveli az összeget – ám így biztosítva van a küldeményünk).

A lényeg, hogy mindig figyeljünk oda a pontos címzésre, a csomagolásra, az olvashatóságra és bizonyosodjunk meg róla, hogy amit szeretnénk feladni, azt a befogadó ország is egyértelműen be is fogadja és nincs tiltólistán.

Ezek után adódik a kérdés, hogy ilyen egyszerű egy csomag feladása? 

Irányító számok? – Igen. Amit a Magyar Posta használ, bizony el is irányítanak. Hogy miként működik egy irányítószám megfejtése, s miért is fontos pontosan leírni őket? Most erre is választ kaphatunk.

Talán tudjuk, hogy Budapest, mint első számú kiemelt település, minden esetben 1-es számmal kezdődik. Ha szeretnénk beazonosítani, hogy hol forgatták a Szomszédok c. nagysikerű magyar telesorozatot, akkor az alább módon következtethetjük ki (1118). Tudjuk, hogy a XI. kerületben forgatták, így tehát a mindig 4 számból áll irányítószám első három számát már tudjuk is: 111... 1, mert budapesti cím, a következő 11-es szám a kerületre utal, ám mi lehet az utolsó számjegy? Nos, ezt igazából csak a kézbesítőknek érdekes tudni, hiszen az utolsó számjegy, a „kód” számot jelenti, tehát ez a nyolcas kód/körzetet jelenti. A Posta egyébként nem véletlenül írja mindig külön számjeggyel az utolsót, hiszen ezzel is megkülönbözteti területileg, hogy a „központtól” merre helyezkednek el. Íme egy példa: 1051, Zrínyi utca egyértleműen a „központ” felé található (Deák Ferenc Tér/Erzsébet Tér), míg a 1055, Szent István körút, meg gyakorlatilag a kerület legszélén található, szinte mindenhol távol.
Vidéki címek esetén is tudhatjuk, hogy körülbelül milyen számmal ékeskedhetnek, hiszen a megyék besorolása számtanilag, alapból befolyásolja az adott település irányítószámát. Pl.: Pest megye 2-es kezdődik, így a Pest megyei Monorierdő (2213) egyből tudható, hogy mivel kezdhetjük az írányítószámát.
Egy kis adalék, hogy Ausztriában szintén hasonló irányítószám rendszer van, ám ezen ne csodálkozzunk, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia alatt alakult ki ez a rendszer.
A végén egy kis játékra invitálnék mindenkit. Három irányítószámot írnék ide és mindenki keresse ki, aki szeretné, hogy mely településekhez tartozhat. 

9796, 8491, 6785

Természetes, hogy ha egy postára bemegyünk, akkor gyönyörű épületbelső fogadhat minket, főleg akkor, ha régi-patinás épületbe tévedünk. Sokszor még azt is észre vehetjük, hogy régi, ma már „old schoolnak” nevezett műszerekkel, gépekkel dolgoznak a potás urak és kisasszonyok. Mindez olyan érzést kelthet bennük, mintha múzeumban járnánk, pedig ha tudnánk hogy valóban léteznek ilyen intézmények, akkor nagyon meglepődnénk!

Az ország területén több postamúzeum is található: Budapest, Nagyvázsony, Balatonszemes, Hollókő, Diósd (Rádió- és Televíziómúzeum), Debrecen (Delizsánsz kiállítóterem), Miskolc-Avas (Teletár) és Miskolc (Postakürt Galéria).

Ezen helyek mindegyikére érdemes ellátogatni, mert sok érdekességet tudhat meg a postáról, a dolgozókról, az eszközökről, stb. Sajnos a vírushelyzet most nem engedi az állandó látogatás lehetőségét, azonban, ha újra nyitva lesznek a múzeumok, akkor ne felejtsük el megnézni a Fertődön található Esterházy-kastélyt, mert bizony ott láthatjuk Magyarország, s talán egész Európa legnagyobb postakocsi gyűjteményét (is).

Nem is olyan régen láthattuk a TV adások reklám blokkjaiban a Magyar Posta legújabb vidóját, ahol számokban fejezték ki a Magyar Posta eredményességét. Láthattuk, hogy miként és hogyan működik. Tudjuk, hogy az egyik legnagyobb foglalkoztatottsággal rendelkező cég, ahol több ezer dolgozó veszi fel a munkát nap mint nap. Ám azt lehet nem is tudjuk, hogy milyen hatékonysággal kézbesítette küldeményeinket, mondjuk a 2018. évben. Íme néhány adat: Elsőbbségi küldemények esetében – 99,77%; közönséges levélpostai küldemények esetén - 98,35 % és a vakok írása levélküldemények – 100 %.
Amint látjuk, igen jó szolgáltatással bír a Posta, de azért legyünk őszinték, ha az „utca emberét” kérdeznénk meg ugyan erről a kérdésről, valószínűleg nem ilyen szép eredményeket kapnánk.

Mikor megírunk egy levelet nem is gondolunk bele, hogy miken megy keresztül, hogy végül oda jusson a címzettünkhöz.
A megírás után elmegyünk a postára és a postás kisasszonynak átadva a levelet a „nagy rendszerbe kerül”. Bérmentesítik, s egy külön kis ládában a többi levéllel együtt jön érte a postás úr, aki elszállítja az Országos Logisztikai Központba (OLK) és ott feldolgozzák, hogy mely településre – esetleg mely országba – kerül. Amint ez megtörténik, a gépsor a megfelelő helyre rakja a levelünket és a többi azonos helyre menő küldeménnyel együtt egy postás úr szintén elszállítja a hozzá tartozó területi kispostára. E szállítás, ha minden flottul megy, éjszaka már meg is történik, hogy hajnalban a kézbesítő fel tudja dolgozni a küldeményünket. Reggel hét illetve nyolc óra körül, pedig már házhoz is érkezik a levelünk, amit még előző nap adtunk fel.
Nos, ez egy ideális helyzet, de természetesen néha egy kicsit akadozhat a gépezet, ha például nem annyira olvasható a kézírásunk...